Lefkada Katival - első rész
Utazásom Lefkadara
Katival együtt egy felejthetetlen utazásban volt részünk Lefkada szigetén.
Annyi minden történt velünk, hogy egy rövid leírásba nem férne bele. Így több részen át meséljük
el nektek görögországi kalandjainkat.
Kalimaci
Kalimaci útja egy taxival Lefkadára - első rész
2014. június 25-én érkezett egy e-mail Andrásékhoz, hogy egy fiatal pár Kata és Gergő szeretne magával vinni nyaralásukra, a jón tenger egyik gyöngyszemére Lefkadára. Nagyon kedves kis levelet írtak, hogy mivel még nincs gyermekük, velem bánnának úgy, mint egy gyerkőccel a nyaralás alatt, így Andrásékkal úgy döntöttünk velük tartok. Augusztus 18-án érkeztem meg Debrecenbe Katáékhoz. Kicsit felfordulás volt náluk mivel épp költöztek, de a házi kedvencüknek "kis szerelmüknek" Máténak rögtön bemutattak, majd az indulásig biztonságba helyeztek, nehogy bajom essen, vagy el ne keveredjek a költözésben.
24-én vasárnap reggel kezdtünk el pakolászni majd elindulni első állomásunkra, ami Kiskunmajsa volt. Mivel Lefkadáig igen hosszú az út így Gergő úgy döntött, hogy a kellemeset a hasznossal összekötve meglátogatjuk a nővérééket Kiskunmajsán és egy éjszakát pihenve vágunk neki majd a hosszú útnak. Kata javaslatára itt is a biztonságos autót választottam "menedéknek" mivel Gergő nővérééknek Szilviéknek van két tündéri, kicsit talán rosszcsont gyerkőcük Laura és András.
25-én 11 órakor léptük át a határt Tompánál és indultunk el nagy utazásunkra. Az út hosszú volt és igen fárasztó ezért jobb híján a kocsi hátsó ülésén pihentem.
Végül 26-án délelőtt meg is érkeztünk a sziget bejáratához
és hipp-hopp el is foglaltuk a szállásunkat. Íme, ilyen volt a kilátás a teraszunkról. Minden reggel itt reggeliztünk:
Aludtunk egyet, kipihentük az út fáradalmait, majd nekiláttunk felfedezni a szigetet. Mivel igen "későn" sikerült felkelni a sziesztából először Mikros Gialos strandját látogattuk meg. Csodálatosan szép és tiszta volt a víz. Kata és Gergő még a lábukat is lefotózták a víz mélyén.
képek a partról
Majd úgy döntöttünk, ha már sikeresen megérkeztünk ünnepeljünk úgy, hogy egy híresebb strandot is meglátogatunk és megnézünk egy naplementét is, így Katshima felé vettük az irányt.
Igen nagy hullámok voltak alig lehetett kijönni belőle, sokat nevettünk Katával Gergőn, aki próbált kievickélni a nagy hullámok közül.
Megnéztük a naplementét és siettünk is haza pihenni, hogy következő nap minél több minden felfedezésére jusson időnk. Másnap mégsem sikerült olyan korán felkelni, még mindig volt mit kipihenni és húzott vissza minket az ágy, így volt már dél is mire sikerült elindulnunk. Első megállónk Desimi Bay volt déli irányban, itt azt olvasta Kata, hogy érdemes sznorizni, így míg én kint a parton pihentem addig ők nagyokat úszkáltak és figyelték a halakat a víz alatt. Csináltak több videót is, amit megmutattak nekem este.
Kata így sznorizott:
és még egy kép:
Láttak halacskákat is:
És találtak egy barlangot is, amiben egy szentély-féleség is volt: barlang, szentély a barlangban Innen, ha már úgyis a sziget déli részén voltunk Porto Katsiki-be vettük az irányt. Út közben találtunk egy kilátó helyet is, ahol a strand előtti sziklára lehetett rálátni. Kicsit félelmetes volt kimenni a szélére, de vigyáztunk egymásra nagyon.
A lemenő nap fényeiben értünk Porto Katsikire, így egy kis fürdőzés után hazafelé vettük az irányt és eldöntöttük, hogy még visszatérünk "normális" fényviszonyok között is, hogy az igazán szép kék színeket láthassuk! De azért itt is csináltunk pár képet:
Ezek pedig fentről a kilátó részről készültek, de ekkor már lement a nap, úgyhogy a fények sajnos nem a legjobbak lettek. Kata morcos is volt ezért.
Ezek után hazafelé vettük az irányt és a napi rutin részeként megnéztük a nap folyamán készült videókat, fotókat. Jókat nevettünk, majd eltettük magunkat a következő napra. Ránk virradt a harmadik nap reggele, de ahogy eddig sem, most sem sikerült túl korán kelni. Most észak felé indultunk el, hogy átjussunk a keleti oldalra, ahol az előző este olvasott egyik ajánlás alapján a "nagy köves" strandokat vettük célba. Útközben többször megálltunk fotózni a tájat a kialakított kis pihenőkben. Ezeken a képeken a sziget északi nyúlványa Gira látható.
Ez pedig Pefkoulia strandja. Annyira, de annyira melegünk volt már, hogy úgy döntöttünk beiktatjuk gyorsan ezt a strandot is, hogy lehűtsük magunk. Kellett kicsit lefele mászni, de Kata biztonságot nyújtó táskájában mindig nekem volt a legjobb dolgom.
Itt pedig már a parton süttettük magunkat kicsit:
Mivel sikerült lehűtenünk magunkat egy kicsit így az eredeti terv szerint Kvalikefta és Megali Petra felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy panorámás étteremben és frissítőként fogyasztottunk egy gyümölcstálat és közben gyönyörködtünk a leírhatatlan látványban. Sajnos a képek sem adják vissza azt a gyönyörű látványt, amit a két kis gomb szememmel láttam.
Na a kis szusszanó után irány tovább a part(ok) felé. Ez egy csodálatos partszakasz, igaz a nehezebben megközelíthetők között van, de Gergő és a taxi is jól bírta az ide vezető utat. A part igazán lenyűgöző, hatalmas sziklákkal van tűzdelve. Először Kvalikeftára érkezünk meg és innen lehet a sziklákon átmászni Megali Petrára. Szerencsére Gergő és Kata nem hagyott a hátizsákban sínylődni, így mind a két partszakaszt a saját gombszememmel láthattam. És mondhatom, hogy egyszerűen csodálatos volt. Ottlétünk vége felé hatalmas hullámok érkeztek. Vicces volt nézni a partról, ahogy Kata és Gergő küzd a kijutásért! a két part között a nagy köveken keresztül egy ekkora kis átjárón lehetett átmászni, néhol kicsit félelmetes volt, de megérte:
Sajnos ez a nap is véget ért és haza felé kellett venni az irányt. Este újból a napi kép és videó adag megtekintése után megterveztük a másnapot. Agiofili nehezen elérhető strandját tűztük ki legfőbb célul közösen.
|
|
|